Interjú Kovács Andrással a legújabb antiszemitizmus-felmérésről
Rövidesen a Szombat honlapján is olvasható lesz annak a felmérésnek az összefoglalója, amelyet a Tett és Védelem Alapítvány megbízásából a Medián Közvélemény- és Piackutató Intézet készített 2013 novemberében az antiszemita előítéletek gyakoriságáról, erősségéről és a zsidóellenes előítéleteket tápláló csoportokról a magyar társadalomban. A kutatás kérdőíves módszerrel történt, a minta nagysága 1200 fő volt. A kutatást Kovács András szociológus vezette, akit a felmérés eredményeiről kérdeztünk.
2006 és 2010 között jelentősen nőtt, azóta viszont valamelyest csökkent a zsidóellenes sztereotípiákat elfogadók és zsidóellenes érzületeket táplálók aránya. De ha azt az adatot említjük, hogy a zsidók elleni diszkriminációt a megkérdezettek 15-16%-a támogatná, koránt sincs ok a megnyugvásra. 2010-re a zsidóellenes érzületeket kinyilvánítók aránya a korábban sosem tapasztalt mértékűre emelkedett. Ez az arány aztán lassan csökkeni kezdett, de így sem tért vissza a 2010 előtt mért szintekre. A nyílt antiszemitizmus megnövekedését korábbi interjúnkban a „Jobbik-hatásnak” tulajdonítottad, ami, gondolom, továbbra is meghatározó.
A ’90 évek óta alkalmazott módszert követve, a zsidóellenességet ezúttal is két dimenzióban mértük. Először is azt vizsgáltuk, hogy a felnőtt lakosságon belül mekkora azok aránya, akik ellenséges érzületeket vagy ellenszenvet tanúsítanak a zsidókkal szemben. Aztán azt mértük fel, hogy mennyien értenek egyet közismert zsidóellenes sztereotípiákkal. Nos, az intenzív zsidóellenes érzületeket táplálók aránya, ami 2010-ig úgy 9 és 15 % között ingadozott, majd 2010-ben 22 %-ra emelkedett, mostanra 17 %-ra esett vissza. Azoké pedig, akik egyetértenek különféle antiszemita sztereotípiákkal, a mostani felmérés eredményei szerint 11 és 21 % között mozgott – kivéve a zsidó világ-összesküvés népszerű sztereotípiáját, amit már 2006-ban is a megkérdezettek 27 %-a, ma pedig kb. egyharmada elfogadott. Ha a vizsgált sztereotípiák időbeli változását vesszük szemügyre, akkor azt látjuk, hogy 2006 és 2011 között – a „világösszesküvés-sztereotípia” kivételével – jelentősen megnőtt az ezekkel való egyetértés, 2011 óta viszont valamelyest csökkent. Az előítéletesség mért csökkenése nem volt meglepetés: korábban is azt láttuk, hogy a választási években felugrottak az előítéletességet jelző adatok, aztán pedig csökkenni kezdtek. Amúgy lengyel kutatók pontosan ilyen hullámzást mértek az elmúlt évtizedekben.
Ezek az adatok csak látszólag mondanak ellent annak, hogy sokan a zsidóellenesség erősödését érzékelik a hétköznapokban. Bár szubjektív percepciókat sosem szabad minden további nélkül a valóság pontos leképződéseként elfogadni, nagyon is lehetséges, hogy ebben az esetben nem érzéki csalódásról van szó: csökkenő számú antiszemita is lehet egyre hangosabb, ami azzal jár, hogy a mindennapokban akkor is több antiszemitizmust tapasztalunk, mint korábban, ha az antiszemiták száma történetesen csökken. A hangerő általában akkor növekszik, ha az antiszemitákat arra bátorítja, amit közszereplőktől hallanak, vagy a médiumokban látnak, hogy nyugodtan hangoztassák, amit a zsidókról gondolnak és éreznek, emiatt nem kell kellemetlenül érezni, szégyellni magukat. Ennyiben máig érvényes a korábbi interjúban „Jobbik-hatásnak” nevezett jelenség.
A zsidók elleni diszkriminációt a megkérdezettek 15-16 %-a támogatná. A teljes mintának a 35-40 százaléka biztosan elfogad több-kevesebb antiszemita sztereotípiát, és csak kétharmada mentes mindenféle antiszemita előítélettől. Mik a látható trendek?
Valóban, a diszkriminációs készséget jelző két kijelentéssel – A legjobb az lenne, ha a zsidók kivándorolnának az országból; Bizonyos foglalkozási területeken korlátozni kellene a zsidók számát –a megkérdezettek kb. 15 százaléka értett egyet. Ez az arány már 2006-ban is hasonló volt. Ez a 15 százalék lehet a kemény antiszemita mag a magyar társadalomban. Ugyancsak nagyjából változatlan azok aránya, akik biztos nem antiszemiták – ez a minta kétharmada.
A minta több mint egyharmada nem látna szívesen zsidó szomszédot, noha a zsidók – az erdélyi magyarok, az amerikaiak és a svábok után – a kevésbé elutasított csoportok közé tartoznak.
A kérdőívben 11 csoport tagjairól kérdeztük meg: elfogadná-e az interjúalany szomszédnak? A válaszok elementáris intenzitású xenofóbiáról tanúskodnak. A megkérdezettek 30 százaléka a legkevésbé elutasított csoport tagjait, az erdélyi magyar bevándorlókat sem látná szívesen a szomszédságban. A minta kb. egyharmada mind a 11 csoportot elutasította. A zsidó szomszéd elutasítása is inkább ennek, az „idegennel” szembeni általános ellenérzésnek, mint önmagában az antiszemita érzületnek a következménye.
A interjú folytatását ide kattintva olvashatja el.
Forrás: Szombat.org