Budapest – Nagyfokú ismerethiányról és történelmi tájékozatlanságról ad hírt a Tett és Védelem Alapítvány (TEV) által kezdeményezett kutatás. Az alapítvány megbízásából a Medián Közvélemény-kutató Intézet reprezentatív felmérést készített a német megszállási emlékmű és az akörül kibontakozott vita megítéléséről. A kutatás eredményeiről és tanulságairól az AJC (American Jewish Committee) washingtoni konferenciáján beszélt Bodnár Dániel, az alapítvány elnöke.
A TEV, az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközséggel közösen, a megszállási emlékmű januári bejelentése óta képviselte azt az álláspontot, miszerint a zsidó közösségnek kellő önmérséklettel kell felhívnia a figyelmet minden lehetséges fórumon arra, hogy a társadalmi emlékezet alapkérédéseit nem lehet zsidó és nem zsidó „szembenállás” kontextusában értelmezni. A kutatás egyértelmű jelzést kell adjon a honpolgári közösség számára arról, hogy az eddig kialakított beszédmód nem szolgálta a történelmi emlékezet problémáinak közüggyé válását.
Az alapítvány a kutatással azt szerette volna megtudni, hogy a német megszállási emlékmű, a hozzá kötődő történelemszemléleti vita, a kapcsolódó civil és politikai tiltakozás és a zsidó közösség szerepvállalása, illetve a kormányzat vonatkozó reakciói milyen hatást gyakoroltak a közvélemény történelemszemléletére, a 44-es tömeggyilkosságok társadalmi tudatosulására. A kutatás fontos feladata volt ezen felül általában a közösségi tiltakozás eszközének hatékonyságát is vizsgálni: megtudni, hogy milyen mértében vonta közelebb, vagy távolította el a társadalmat a kérdéstől, azaz bármilyen mértékben segítette e a folyamat a társadalmi párbeszéd katalizálását.
A kutatás tanulsága, hogy a kérdés kapcsán jelentős mértékű társadalmi megosztottság alakult ki. A megkérdezettek azonos arányban tartják elfogadhatónak és elfogadhatatlannak az emlékművet és annak felállítását. Ezzel párhuzamosan a megkérdezettek mindössze harmada tartja termékenynek a zsidó közösség bevonódását a vitába és közel fele azt további felesleges feszültségek keltésére alkalmasnak minősítette.
A TEV elnöke a kialakult helyzetet a washingtoni koferencián hasonlónak nevezte egy korábbi kutatásukból megismert lesújtó tendenciához: Magyarországon, a holokauszt témájának a közbeszédben való intenzív jelenléte ellenére megkétszereződött a holokauszt-relativizáló vagy egyenesen tagadó kijelentéseket elfogadók aránya. Ez jelenleg a lakosság 19százalékára igaz. „A legfontosabb tanulság, amit leszűrhetünk ezekből a kiábrándító adatokból, hogy ideje a stratégiaváltásnak. Máshogy kell elkezdenünk történelmi traunáinkról, a holokausztról beszélgetni: a mennyiségnek ideje átcsapnia minőségbe.”